Füzettechnika - 7. beszámoló
Beszámolók
01
02
03
04
05
06
07
08
2004. szeptember 19-én kezdtem el írni, és azóta is kisebb megszakításokkal folytatom.

1. Miért kezdtem el?
Depressziós nem igazán voltam, de annál inkább éreztem a semmit, az ürességet, az értelmetlenséget, a fásultságot, hogy így semmi értelme folytatni. Hogy ne süllyedjek el egyre mélyülő fásultságomban, olyan tapasztalatok és élmények segítettek, melyeket később, a füzettechnika során egyre gyakrabban és melyebben megéltem (látomások, érzelmi bevillanások, rövid ideig tartó áttörések). Akkoriban ezek a dolgok sokat segítettek, de ugyanakkor építőkövei voltak egyre erősödő egómnak. Elegem volt.

2. Megfigyelések, nehézségek:
Hát nehezen ment, főként az elején: türelmetlenség, nyugtalanság és düh váltogatták egymást időnként, de az, hogy abbahagyjam, ritka és futó gondolat volt. Előfordult, hogy éppen a düh vitt tovább, az azért is! Aztán hullámzóvá vált: volt, amikor könnyebben, és volt, amikor nehezebben ment. Ez kb., kisebb-nagyobb eltéréssel, hetenként változott, követve azokat a pontokat, amikor átléptem egy akadályt, vagy újabbhoz érkeztem.

3. Ha felosztom ezt az 5-6 hónapos időszakot:
a. Kb. az első két hónapra jellemző volt a nehézkesség, az időnkénti türelmetlenség, ekkor elég fontosak voltak még a külső szempontok (hol, mikor). Nehezen tudtam bemenni egy-egy állapotba, segédeszközöket használtam (kazetta, illatok, helyek), vagy addig fárasztottam magam, míg kikapcsolt az agyam. Ha bementem az állapotba, úgy éreztem, emlékezésből írok, és nem érzem át. Nem is tudtam megtartani; ahogy abbahagytam az írást, rögtön szétfoszlott. Ez elég vajúdásos időszak volt, leszámítva egy-két élményt.
b. November-decemberben könnyebben ment, füzettechnikázás közben már nemcsak a tuz, az erő jött be (innen indultam), hanem finomabb, lágyabb, szelídebb és könnyedebb dolgok is.
c. Szilveszter környékén volt egy nagyobb áttörés, akkor értettem meg, hogy vaskörömmel kapaszkodtam és büszke is voltam a hülyeségeimre, melyeket igaznak és őszintének hittem. Az ekkor bejövő érzések: nincs szükségem semmire, nem az vagyok, amiről azt gondoltam, hogy „kitesz” engem, szabad vagyok, az egyetlen valóság „mindenen” túl van, gyönyöru, békés, boldog, végtelen és tiszta.
d. Január első fele volt az egyik legszebb időszak a füzettechnikázás során. Visszatértem a gyerekkoromba egészen a csecsemőkoromig, és újra átéltem azt, ahogyan akkor láttam a világot.
Nagyon könnyen be tudtam menni az állapotba, meg tudtam tartani és később is, amikor már nem írtam, visszatért. Megtudtam, milyen valóban megélni egy állapotot, másként láttam utána olyan dolgokat (ragyogónak, fényesnek, varázslatosnak), amiket már azelőtt rengetegszer láttam, csak nem érzékeltem a ragyogásukat.
Visszatekintve úgy ereztem, hogy azelőtt csak a felszínen kaparásztam.
e. A mostani időszak nem hullámzó (március), egyre jobb és jobb! Sikerült behozni a szentség állapotát és olyan boldogságot éltem meg, melyhez foghatót azelőtt nem.

4. Amiktől meg kellett szabaduljak:
A saját elfojtott, agyonmagyarázott, nem tudatosított zagyvaságaim. Volt, amelyiket csak akkor ismertem fel, amikor már túlléptem rajta, volt, amelyikről nem tudom, hogy mi volt, és volt, amelyik erős és vastag volt, mint a páncél és mélyre eresztette a gyökereit. De átlepni rajtuk nagy megkönnyebbülés.
Először a valóságot kellett kiszabadítsam a fantázia-valóság-álmok-illúziók keverékéből, amelyeket nem tudtam elkülöníteni.
Aztán a nyers erőn kellett finomítani. Ez az akadály egyébként a munkám során is kiütközött, valóságos közelharcok közepette (tanítok). Meg kellett szabaduljak attól is, hogy kifogásokat keressek, külső szempontokat vegyek figyelembe, csak azért, hogy ne kelljen szembenézni a személyes problémákkal.
Akkor volt a legnehezebb dolgom, amikor a gyerekkoromban gyökerező szeretethiánytól kellett megszabaduljak. Mivel érzékenyen érintett, vastagon elfalaztam magam. A reakcióim agresszívek voltak: szembeszállás, megtagadás, támadás, eltaszítás, a magam lefagyasztása. Hosszabb idő alatt, de sikerült letisztítani.
Be kellett hozzam a békességet, nyugalmat, szentséget és a finomabb dolgokat.

5. Miért nem hagynám abba?
Mert egyre boldogabb és szabadabb vagyok.


S. Á., Sz.

Füzettechnika | Beszámolók